Ezt elég érdekesnek tartom, mert nem hiszem, hogy bárki tudná, milyen dalt hallott először. Én biztos valami népdalt hallottam mamámtól, mert mikor kicsik voltunk, és elakart minket altatni, mindig azokat énekelgette. Ezért ide a kedvenc népdalomat linkelem be:
"Nem kényszeríthetsz senkit arra, hogy szeressen. Legyél szerethető. Ez minden, amit tehetsz. A többi már nem rajtad múlik. Mindegy, hogy mennyire fontos neked valaki, ez nem jelenti azt, hogy számára te is az leszel. És ettől még nem dől össze a világ..." ;)
Ezt én is felfogtam. Csak nehéz egy szerelmes szívnek azt mondani, hogy a szerelme nem szereti viszont. Most egy holtpontban vagyok ezzel kapcsolatban. De kifogok tartani. Nem szaladok el, mert nem akarok egyedül lenni. Legalábbis egy ideig biztos nem. És, ha nem lehetek azzal, akit minden porcikámmal szeretek (még), akkor sem fogok "apácának" vonulni.
Ha nekünk össze kell jönnünk, egyszer megtörténik, ha meg nem, akkor jobb is így. Majd idővel minden eldől. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tesire menet párom néhány haverjával ismerkedtem össze. Már sokkal hamarabb bementem, mert még ebédelni is szerettem volna. Ott volt egyikőjük anyukájai is, aki Angliában dolgozik, és vele beszélgettem pár mondatot angolul. Ő is azt mondta, csak pofázzak, nem kell helyesnek lennie, mert nem fogják egyetemen megengedni, h gondolkozzam, darálni kell a szöveget. Meg azt is tanácsolta, hogy turbózzam fel az angolomat mielőtt elkezdeném az angol minort, különben úgy kihajintanak, mint macskát szarni.
De szimpik voltak tényleg. Engem is bevontak a beszélgetésbe, meg kérdezgettek. Mert voltam már olyan társaságban is, ahol le se szarták a fejem. Meg legalább voltunk kicsit közösségben is, nem csak itt magányunkban a szobában. Amúgy is gondolkodom, mi mindent csinálhatnánk együtt, mert egy idő után csak unalmas lesz, ha fekszünk az ágyon és beszélgetünk. De jó lesz ez. Jónak kell lennie. Nem akarok megfutamodni a kapcsolat elől. Bár az megint eléggé nagy paradoxon, hogy már jó ideje pasit akartam, most itt van, erre megint menekülnék. Miért nem vagyok képes akkor együtt lenni valakivel? Nem értem. Pedig ezt akartam. És jó, nem azzal, akibe szerelmes vagyok, de nagyon kedvelem a párom, jól érzem magam vele stb. Akkor meg mi bajom van megint? Egyszerűen néha nem értem magam. Ha van, az a baj, ha nem, akkor az. Ennyire tökéletlen lennék. Nem tudom. Nem tudom, meddig bírom, de nem akarom már most befejezni. Igenis meg fogom szeretni, és sokáig együtt leszünk.
Ezt még az egyik német zenecsatornán láttam. Ez alapján döntöttem el, hogy volt osztálytársamtól kérek több számot tőlük. Nem bántam meg. :) Azelőtt egyáltalán nem szerettem az ilyen zenét, de ez a szám kíváncsivá tett.
Még ezeket ma megszeretném mutatni, az Egyiptomos témát lehet, később veszem elő. A lényeg, hogy ma született 138 éve Howard Carter, aki Tutanhamon sírját fedezte fel. (Bár ezt gugliból már tudhatjátok).
Szóval kb. 1 hete fantasztikus zenéket találtam. Már többször mondtam, hogy a kedvenceim az olyanok, amikben nincsen szöveg, eg leginkább a klasszikus zene jön be. Így elhoztam nektek azokat a zenéket, amiket mostanában hallgatok. Egyszerűen fantasztikusak. Masterpieces! Lehet, másnak nem tetszik, de ezeket akkor is ki kell posztolnom. Már régen ilyen zenéket kerestem, és most nem tudok betelni velük. :)
Az első egy 11 számból álló válogatás, akinek tetszik, rákereshet többre is, van belőle 3 órás válogatás is (vizsgaidőszakban pont lesz időm meghallgatni :P)
De a másik sem rossz. Nagyon heroikus a legtöbb, de nekem mindig is bejöttek az ilyenek. :)
Nos, így ma, a harmadik bejegyzés után már biztos az agyatokra mentem, szóval ma már nem kell félni, nem pötyögök semmit. :P Tudom, hogy elég ritkák a bejegyzéseim, pedig lenne miről írnom. Csak valahogy eltelik az idő, biztos ti is tudjátok, milyen az. Pápá! :D
AJÁNLOM AZ OLDALT
